Lisztérzékenység diagnózisa

A lisztérzékenység (pontosabb kifejezéssel gluténérzékenység) a vékonybelet érintő autoimmun betegség, amely nem gyógyítható, de diétával jól kezelhető.

A lisztérzékenységet okozó anyag, a glutén nem kizárólag a búzalisztben fordul elő. A kórkép továbbá nem tévesztendő össze a búzával szembeni allergiával, amely a búzafehérjékre adott akut reakció. Lisztérzékenység bármely életkorban kialakulhat.

Hajlam a lisztérzékenységre

A lisztérzékenység hajlama családi öröklődést mutat (elsőfokú rokonok 8,5 százalékában diagnosztizálható a betegség). Kialakulásában – a genetikai tényezők mellett – immunológiai és környezeti hatások is szerepet játszanak. A betegség kiváltója a búzában lévő glutén alkoholban oldódó komponense, a gliadin. Az erre való érzékenység helyi gyulladásos reakciót okoz, ami hosszú távon a bélnyálkahártya károsodásához, a bélbolyhok eltűnéséhez vezet, ezáltal csökken a felszíváshoz rendelkezésre álló nyálkahártya felület.

Lisztérzékenység tünetei

A jellemző tünetek közé különböző emésztőszervi panaszok – mint például hasmenés, székrekedés, puffadás – tartoznak. Felnőtteknél a testsúly csökkenése, míg gyermekkorban a súlygyarapodás elmaradása is felhívhatja a figyelmet a kórképre. A betegség ezek mellett egyéb általános tünetekkel is járhat (például fáradékonyság, rossz közérzet). Különösen a boka és a lábfejek környékén gyakori az ödéma kialakulása is.

A betegség lehet teljesen tünetmentes is. Kezeletlen betegség esetén fokozódik a vékonybélben előforduló rosszindulatú tumorok kockázata is. További panaszok lehetnek még a bőrtünetek, az erősen viszkető kiütés a váll, ülep, fejbőr, térd, könyök területén; a foltokban jelentkező kopaszság; pikkelysömör; ismeretlen eredetű májenzim-emelkedés; nőknél a menstruáció elmaradása, meddőség.