Sosem értheti meg a fóbiás ember rettegését az, aki maga nem szenved semmilyen fóbiától.
A félelem meglehetősen fontos szerepet játszott az ember evolúciójában. Ha jobban belegondolunk, a Homo Sapiens alapvetően sem túl erős, sem túl gyors élőlény nem volt, így joggal félt mind a természeti csapásoktól, mind az őskor földjét taposó vadállatoktól.
Amíg ésszel és ügyességgel nem volt képes legyőzni ellenfeleit, az ember számára a félelem és a menekülés volt a túlélés záloga. Noha bolygónkon sikerült felküzdeni magunkat a tápláléklánc csúcsára, a félelem velünk maradt – igaz természete és oka megváltozott.
Fóbia: indokolatlan félelem
Mindazonáltal léteznek olyan félelmek, amiket semmi sem indokol, ezeket nevezzük fóbiáknak. A fóbiában szenvedő emberek általában tisztában vannak azzal, hogy félelmük irracionális, mégsem tudnak tenni ellene.
A különböző iszonyok kialakulásának oka nem teljesen bizonyított. Egyes feltételezések az általános szorongás kivetülésének tartják valamilyen tárgyra vagy élőlényre, míg mások tanult viselkedésnek tudják be. A fóbia által kiváltott félelem különböző intenzitású lehet, vannak, akik csak viszolyognak félelmük tárgyától, míg mások pánikszerűen képesek elmenekülni, mondjuk egy arra repülő cserebogár láttán.
Fóbiák csoportosítása
A pszichológusok a fóbiákat három csoportba osztják. A pánikbetegségnek nincs kiváltó oka, hirtelen előtörő halálfélelem vagy más néven pánikroham képében jelentkezik.
A szociális fóbiák általános, mások számára teljesen normális élethelyzetektől való rettegés társas helyzetekben vagy nyilvános szereplés során.
A speciális fóbiák egy meghatározott dologhoz köthetőek. Mivel az emberi elme végtelenül csodálatos szerkezet, nem meglepő, hogy az ilyen típusú fóbiák száma gyakorlatilag végtelen. Akadnak köztük gyakoribbak és ritkábbak, érthetőek és kevésbé érthetőek.
Viszonylag kevés ember retteg betegesen a nyulaktól, annál többen mondjuk a pókoktól vagy a kígyóktól. Ezen utóbbi fóbiák megértése sokkal egyszerűbb a külső szemlélő számára. Az, hogy az ember életét mennyire keseríti meg fóbiája, sokban függ attól, mitől is irtózik betegesen.
Leélhetik úgy az életüket, hogy szinte sosem kerülnek kapcsolatba félelmük tárgyával, de mondjuk az olyan betegségek, mint a nyílt vagy zárt terektől való félelem, azaz a klausztrofóbia és az agorafóbia, már komoly kihívások elé állíthatja az embert a mindennapokban. Ugyanez igaz a mindennapi használati tárgyaktól történő irtózás esetében vagy olyan elvont esetekben, mint például a kozmikofóbia, amikor a csillagos ég látványától, a végtelentől való rettegés tölti el az embert.
Leggyakoribb fóbiák
Az állatoktól való félelmet zoofóbiának nevezzük, legismertebbek a pókok (arachnofóbia), hüllők (batrakofóbia), kutyák (künofóbia), macskák (ailurofóbia), madarak okozta fóbia. Természeti jelenségek közül leggyakoribb a sötétségtől és a villámlástól való félelem (szkotofóbia, illetve asztrapofóbia), de alakulhat ki fóbia a Naptól (heliofóbia), tűztől (pirofóbia), éjszakától (nüktofóbia) is. Szintén nagyon gyakori a beszennyeződéstől való félelem, a szkatofóbia, a mikroorganizmusoktól (mysofóbia) és a betegségektől való rettegés (nosofóbia). Szinte nincs is olyan dolog, esemény, helyzet, amivel kapcsolatban ne írtak volna le fóbiás tüneteket, és a sor a végtelenségig folytatható.
A fóbiák kezelése egyáltalán nem egyszerű eljárás. Vannak esetek, amikor a beteg sikerrel meg tud szabadulni félelmeitől, ha a fóbia tárgyával többször is találkozik és ezek a találkozások pozitív kimenetelűek. A gyerekkorban szerzett fóbiák tipikusan ilyenek, hiszen mint sok más esetben, a tapasztaláson alapuló tanulás segíti a fejlődést.
A később szerzett fóbiákkal sokkal nehezebb a helyzet, hiszen az emberek ilyenkor hajlamosak elmenekülni, sőt, előzetes forgatókönyveik vannak arra az esetre, ha találkoznának félelmük tárgyával. Gyógyszeresen csak tüneti kezelésre, a félelem enyhítésére van lehetőség különböző nyugtatók alkalmazásával.