A béranyaság intézménye akkor merül fel, amikor egy gyereket tervező pár nő tagja egészségi okokból nem tudja (vagy, mint az a bulvárhírekből ismeretes, valamiért esetleg nem akarja) kihordani a magzatot, így azt valaki más teszi meg helyette.
Az egészségügyi okok közé a méh hiánya vagy a kihordás miatti komoly egészségügyi veszélyek tartoznak. Bár a – anyagi ellenszolgáltatásra utaló – béranyaság fogalma idehaza közismertebb, a helyettes anyaságnak létezik az anyagikat nem tartalmazó formája, a dajkaanyaság, amikor ellenszolgáltatás nélkül vállalja fel a szerepet leggyakrabban érthető módon egy rokon vagy közeli barát.
A módszer során vagy az apa és az anya ivarsejtjeiből (vagy az anya petesejtéből és donorspermából) keletkezett embriót ültetik be a helyettes anya méhébe, vagy az apai hímivarsejttel mesterségesen termékenyítik meg őt.
Itthon a béranyaság tilos
Magyarországon a törvények szerint a helyettes anyaság minden formája, vagyis a béranyaság és – a 2000-es évek eleje óta – a dajkaanyaság is tilos. Az európai uniós szabályozás nem egységes: Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában a hazaihoz hasonló törvényi tilalom van érvényben. Nagy-Britanniában, Írországban, Belgiumban, Dániában viszont a dajkaanyaság intézménye jogszerű, és csak a kereskedelmi tranzakcióként értelmezett béranyaság tilos.
Hol legális a béranyaság?
Oroszországban, Ukrajnában és számos fejlődő országban viszont nem vonatkozik rá tiltás, vagyis minden formájában legálisan végezhető az eljárás – így a fejlett országokból a gyermekre váró párok nem ritkán ezekben az országokban próbálnak megoldást találni a problémájukra. Mindez számtalan nyilvánvaló emberi jogi aggályt vet fel, hiszen tovább súlyosbíthatja a szegénységben élő, kiszolgáltatott nők helyzetét.