A szivárványhártya nemcsak látószervünk színét adja, hanem fontos feladata van a retinára jutó fénymennyiség szabályozásában is.
Egyik legfontosabb érzékszervünk a szem, hiszen a látás révén tájékozódunk és alkalmazkodunk a külvilághoz. Színét a szaruhártya mögött és a szemlencse előtt található pigmentben dús gyűrű, a szivárványhártya, más néven írisz adja, de nem ez az egyetlen feladata.
A szemünkben lévő lapos lemez fényrekeszként funkcionál, első számú feladata a pupillának (szembogár), mint fényáteresztő nyílásának folyamatos méretbeli változtatása.
A szivárványhártya funkciója
A szemben a szivárványhártya kötőszövetes rostrendszerrel rögzül az ínhártya elülső részén. Két ellentétes hatású, körkörös és sugárirányú simaizmokat tartalmaz a fényhez történő alkalmazkodáshoz (előbbi csökkenti, utóbbi növeli a pupilla méretét), illetve egyéb reflexek (akkomodációs reflex) végrehajtásához.
Erős fényben a szivárványhártya összehúzza a pupillát, így csökkentve a retinára jutó fénymennyiséget, míg gyenge fényben kitágítja, hogy minél több fény érje a szem ideghártyáját. A pupilla mérete akkor is csökken, ha közeli tárgyakra fókuszál a szem, például olvasunk. Mindazonáltal, érzelmi állapotunk és stressz-szintünk is befolyásolhatja.
A szivárványhártya betegségei
Amennyiben a szivárványhártya megsérül, folt jelenik meg rajta, vagy színe megváltozik, szemészetre kell menni, hiszen akár komoly gyulladás vagy egyéb autoimmun betegség is húzódhat a tünetek mögött. További gyakori panasz lehet a fényérzékenység, a homályos látás, az úszkáló foltok megjelenése, a szivárványhártya szélének vörössége, komoly gyulladás esetén pedig az egész szemfelszínre kiterjedő, váladékozással nem járó vörösesség is.
A szivárványhártya gyulladása, előreesése után a gyógyulás eredményeként összenövések, letapadások alakulhatnak ki, ami miatt megváltozhat a pupilla mérete, mozgása és alakja is. Ilyenkor ezek megszűntetése mellett a szivárványhártya eredeti helyére történő visszahelyezése segíthet.
A szemnyomás emelkedésekor előfordulhat, hogy a szivárványhártya tövénél termelődő csarnokvizet az úgynevezett csarnokzugban található visszerek nem szállítják el megfelelően. Ilyenkor csarnokvíz-termelést csökkentő (tabletta vagy szemcsepp) gyógyszereket ír fel az orvos, de akár a szivárványhártya sebészi úton történő bemetszésére is szükség lehet, ha ugyanis a nyomás nem csökken, akkor károsodhat a látóideg és a látótér, zöld hályog is kialakulhat, de akár visszafordíthatatlan folyamatok is elindulhatnak.
A szivárványhártya gyulladását okozhatják emellett kórokozók (vírusok, baktériumok, gombák – például herpesz, Lyme-kór), ízületi megbetegedések, gyulladásos bélbetegségek, fogászati, fül-orr-gégészeti, urológiai és nőgyógyászati megbetegedések (gócok) is.