Izombénulás

Amikor az izomban sem szemmel látható, sem orvosi vizsgálattal igazolható jelét nem lehet tapasztalni akaratlagos mozgásnak, izombénulást állapítanak meg. Ha az állapot tartós ideig fennáll, izomsorvadás következhet be.

Az alábbiakban részletesen olvashat az izombénulás kiváltó okairól, fajtáiról, a megállapításához szükséges vizsgálatokról, illetve a kezeléséről.

Az izombénulás lehet agyi infarktus, agyvérzés következménye, de a hátterében állhat a gerincvelő sérülése, perifériás idegsérülés, szklerózis multiplex vagy valamilyen fertőzés is. Az izmok akaratlagos mozgatása azért lehetetlenül el, mert vagy a mozgatóidegek károsodnak, vagy az irányítást végző agyi központ. A bénulás ténye érzészavarral is társulhat.

Az izombénulás (plégia) fajtái

Monoplégiának nevezik, ha csak egyetlen végtag esetén diagnosztizálják az izombénulást. Ha két azonos végtagra terjed ki, paraplégiáról beszélünk, például alsó csigolya sérülése esetén mindkét lábat érintheti. A felső nyakcsigolyák károsodása következtében az összes végtagra kiterjedhet a bénulás (tetraplégia). A központi idegrendszer vérzéses vagy érelzáródással járó elváltozása féloldali bénuláshoz vezethet, ez a hemiplégia. Ha az érintett izmok feszesek, spasztikus izombénulásról van szó, laza izmok esetén petyhüdt bénulásról.

Az izombénulás megállapítása és kezelése

Az általános ideggyógyászati vizsgálaton túl számos egyéb vizsgálat szükséges ahhoz, hogy pontosan megállapítsák a bénulás kiváltó okát. Az ideg vezetéses vizsgálata mellett szükség lehet CT és MR vizsgálatra, illetve egyéb vizsgálatokra, például laborvizsgálatokra is. A gyógyulás érdekében nagyon fontos a minél korábban elkezdett gyógytorna, mert csak így lassítható az ízületek zsugorodása, illetve az izmok sorvadása. Az izmok aktivitását elektromos impulzusokkal lehet elősegíteni, ezt bőrön át valósítják meg a TENS kezelés során. A kezelések attól függnek, hogy milyen betegség áll a háttérben.