Mononukleózis

A mononukleózist csókbetegségként és Pfeiffer-féle mirigylázként is szokták említeni. A fiatalok betegsége, 20-30 éves kor alatt fordul elő leginkább, és az emberek 90 százaléka átesik a fertőzésen.

A mononukleózis vírusa az egyik legrégebbi kórokozó, nyállal terjed, szoros érintkezés során. Jó hír a fertőzéssel kapcsolatban, hogy az esetek zömében tünetmentesen zajlik le, az érintett nem is érzékeli, hogy átesett a betegségen. Aki egyszer már átesett a betegségen az védett válik, tehát nem lehet kétszer megfertőződni.

Mononukleózis tünetei

Ha kialakul a kór, akkor először többnyire fáradtságra, rossz közérzetre, fej- és torokfájásra panaszkodnak a páciensek. Majd kialakulhatnak a súlyosabb tünetek is, mint például a mandulagyulladás és a nyirokcsomók megnagyobbodása.

De kísérheti az állapotot borzongás, gyengeség, fej- és hátfájás, illetve izom- és ízületi fájdalom is. Ritkán, de előfordulhat az is, hogy a mandulák annyira megduzzadnak, hogy még a nyelés és a levegővétel is nehézségekbe ütközhet, a beszéd pedig nazálissá válik. Mindemellett megbetegedhetnek a belső szervek is, így lehet érintett például a máj – a mononukleózis csak egyszerű, magától gyógyuló májgyulladást vált ki – vagy a lép, amely megnagyobbodhat, sőt meg is repedhet.

Kórházi kezelés

A betegséggel ritkán ugyan, de kórházba is be lehet kerülni. Szakszerű ellátást igényelhet például az, ha a mandula annyira bedagad, hogy a beteg nem tud nyelni, így ellehetetlenül az evés és az ivás is.

A betegség az esetek többségében magától gyógyul, de fájdalom- és lázcsillapítók szedésére szükség lehet. Ha ennél többre van szükség, azt az orvos felírja. A teljes gyógyulásig kerülni kell a megerőltető sportokat, és minden olyan mozgást, ahol ütés érheti a hasi tájékot.