Az immunrendszer az ún. veleszületett és szerzett immunrendszerből áll. Az immunrendszer legfontosabb feladata a testidegen anyagok felismerése és eltávolítása.
A továbbiakban a veleszületett és szerzett immunrendszerről, az immunrendszer működéséről és betegségeiről olvashat.
Természetes (aspecifikus) immunitás
Az ún. veleszületett immunrendszert értjük ez alatt. Sejtes alkotói a természetes ölő sejtek, különféle falósejtek, valamint az ún. komplenetrendszer. A természetes ölő sejteknek a vírussal fertőzött testi sejtek, és a daganatsejtek elpusztításában van szerepük. A falósejtek felismerik, majd bekebelezik a szervezetbe került különféle mikroorganizmusokat. A komplementrendszer enzimfehérjék sorából áll, melyek aktiválódását követően a bekerülő mikroorganizmusok felszínén lyukak keletkeznek, majd „feloldódás” révén semmisülnek meg a kórokozók.
Adaptív (specifikus) immunitás
Az ún. szerzett immunrendszer életünk során folyamatosan „tanul”, érik, így képes lesz a szervezet számára korábban ismeretlen kórokozók felismerésére. Két legfontosabb sejtes alkotói: a T – és B -limfociták. A T-limfociták idegen anyagok (antigén) felismerését és pusztítását végzik. A B-limfociták képesek a mikroorganizmus felismerésére, feldolgozására valamint ellenanyag (immunglobulin) termelésre. A limfociták a kórokozókat „megjegyzik” és a későbbiekben azonnal specifikus ellenanyag termelés indulhat meg ellenük.
Nem véletlen tehát, ha nagy mennyiségű kórokozó jut a szervezetünkbe, belázasodunk, megnagyobbodnak a környéki nyirokcsomóink, majd kialakulnak az adott betegségre jellemző tünetek.
Az immunrendszer működése
A szervezet élettani egyensúlyának biztosításában az immunológiai szabályozásnak fontos szerepe van. Az immunrendszer a szervezet védekező rendszere, nyirokszervek, és nyirokérrendszer hálózatából, valamint különféle feladatokat ellátó fehérvérsejtekből épül fel. Nyirokszervek közé tartoznak: a csontvelő, nyirokcsomók, csecsemőmirigy, lép, mandulák, illetve a féregnyúlvány. A nyirokrendszer sejtjei csontvelői őssejtekből származnak, melyek számos osztódáson, differenciálódáson és érésen keresztül nyerik el végleges funkciójukat.
Az immunrendszer betegségei
A szervezet immunvédekező rendszerének hiányos működését immundefektusnak nevezzük. Ezen belül beszélhetünk átmeneti, primer és szekunder elégtelenségről.
Az átmeneti immundefektus 10-12 éves korig jellemző, ekkor ér véget az immunrendszer érése. Újszülöttek esetén a leginkább jellegzetes az átmeneti immunhiány, mértéke az immunrendszer érése során fokozatosan csökken.
A veleszületett immunhiány olyan betegség, amelyet egy születéstől meglévő genetikai hiba okoz. Sok fajtája ismert, legsúlyosabb esetben agresszív, sokszor visszatérő, akár halált okozó fertőzéssel jár.
Szekunder, azaz másodlagos immunhiányt okozhatnak immunrendszert gyengítő orvosi kezelések, súlyos, krónikus betegségek, vitaminhiány, alultápláltság, környezeti ártalmak, nyirokmirigy rák, illetve kemoterápia. A másodlagos immundeficiencia jelentkezhet műtétek után, a lábadozás időszaka alatt.
Az immunrendszer túlműködéséről is beszélhetünk, ez szintén kóros állapotot eredményezhet. Ilyen túlműködésről van szó az allergiás megbetegedések esetén, amikor a szervezet egyes környezeti hatásokkal szemben túl érzékeny, azokra fokozottan reagál.