Az orbánc fertőzés latin neve erysipelas. Az orbánc fertőzés kórokozója az esetek 95%-ában a Streptococcus haemolyticus baktérium, ritkábban a Staphylococcus aureus nevű baktérium és egyéb gennykeltők.
Az alábbiakban az orbánc fertőzésről olvashat bővebben.
Az orbánc fertőzésre jellemző, hogy magas láz, hidegrázás kíséretében megjelenik a bőrgyulladás, melyet fájdalmas duzzanat jellemez. A nyirokutak mentén terjed, éles szegélye van, lángnyelv-szerűnek is szokták jellemezni a terjedést. Leggyakrabban az alsó végtagon alakul ki, de gyakorlatilag a kültakaró bármely részén megjelenhet, akár az arcon is. Az orbánc fertőzést olyan általános tünetek is kísérhetik, mint az izomgyengeség, hányinger. Sokszor könnyen azonosítható a fertőzés behatolási kapuja is, mely lehet például a lábujjak közötti gombás fertőzés okozta hámsérülés, vagy manikűrözés, pedikűrözés következtében létrejött sérülés.
Az orbánc formái
Többféle klinikai megjelenési formája van az orbáncnak:
- Erysipelas bullosum: hólyagok kialakulásával jár a betegség.
- Erysipelas haemorrhagicum: bevérzéssel járó formája az orbáncnak.
- Erysipelas gangrenosum: egyes bőrterületek elhalnak.
- Erysipelas abscendens: tályogképződéssel járó típusa az ersipelasnak.
- Erysipelas recidivans: kiújulás jellemző a betegségre. Ilyenkor a nyirokerek elzáródnak, emiatt nyiroködéma alakul ki.
Orbánc fertőzés diagnózisának felállítása
A diagnózis felállítása viszonylag könnyű a jellegzetes klinikai kép alapján. Egyes esetekben szükség lehet mikrobiológiai mintavételre, vérkép készítésére. Előfordul, hogy mélyvénás trombózistól kell elkülöníteni, ilyenkor D-dimer vizsgálatot, color Dopplert végezhetnek.
Kezelésében antibiotikumokat alkalmazunk, az érintett bőrterületet alumíniumos hűsítő kenőccsel borogatjuk, a behatolási kapukat fertőtlenítő hatású szerrel kezeljük. Súlyos esetben szükség lehet vénásan adott és/vagy kombinált antibiotikum adására is.